Ünnepnap a mai! Több okból is, amiket nem akarok és/vagy nem tudok leírni. Először is – ó én érzéketlen fatuskó! – évforduló van. A főmajom elkezdhetett bombázni kénye-kedve szerint. Hogy ez kinek jött jól? Sok mindenkinek. Pl. annak a kb. 3000 halottnak. Vagy a kicsinyke családjuknak. Másodszor annyian születtek ma, hogy az felháborító. Mindenesetre boldog születésnapot az összes anyaszomorítónak! Harmadszor meg hűűű! Megint padlóztam. De már kevésbé érdekel. Mondhatnám, hogy sőt, de azt még én sem hinném el.
Egész nap csak én és a kalapácsom. Színtiszta romantika. Mágnest meg húszezerért? Nem rossz mi? De ez egy ilyen cég. Büdöske meg baszogatja az igénytelenkét. Ha még ezek szaporodnak is! Mi lesz itt kérem?
Az árvíz helyzet meg, megoldódni látszik. Nem, mintha aggódtam volna akár csak egy pillanatig is. Minek?
Tegnap kicsit fáradtan beolvastam, ma kiterjesztettem a gondolataimat, erre mi van? Megsértődik. Csak, mert nem vagyok tudakozó. Ha annak néz, legalább fizessen is. Akár természetben?
És végre tudomást vett rólam is. Nem is hittem volna. Sőt. Persze nem, mintha jelentene ez bármit, csak mégis. ÚR adhatna egy kis légmozgást.
Bár ha a másik oldalt nézzük, abban sem vagyok biztos, hogy én voltam-e? Talán kicsit. Átlépni és megszeretni egy pillanat műve volt-e csupán? Nem tudom. De ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, és meg is említeném, hogy semmivel sincs előrébb, mint én. Dehogynem. Ő tud olyat, amikre én csak vágyhatok. De ez egy ilyen leosztás. Senki nem mondta, hogy igazságos lesz.
Más.
Ha ló lenne, nem hinném, hogy megvenném. Se szép, se lángoló, se lenyűgöző, de mégsem érdektelen. Ez mit jelenthet? Plüssmaci. De azokat (is) meg utálom. És jó lenne, főleg ha lenne közös érdeklődés. A másik meg olyan romantikus, hogy attól meg már a belem forog. Már, ha hinni lehet az írásnak. De miért hazudna? Csak azok a szemét gesztusok. Mindet ismerem. Legalábbis amiket eddig látta, azokat mind régi ismerősként üdvözöltem újra. És ha tudnék függetleníteni, akár még nagy gondolkodó lennék.
Való. Meg a színű.
