Futsz az alagútban…. Üldöznek a kutyák. A plafonról és a falakról lelógó indákban néha megbotlasz. De visszanyered az egyensúlyod és menekülsz tovább. Mocsok és bűz vesz körbe, az ugatás kitartó és egyre közelebbi. Egyre jobban futnál, de a tüdőd nem enged, már kapkodod a levegőt. Túl sokat cigiztél, túl keveset sportoltál. Soha nem adtál az egészségedre. Most bánod, mert minden méterrel közelebb hallod az üldözőket, de még van reményed. Világosodnak a falak, ahogy kifelé tartasz az útvesztőből. Egy égett hullába esel el, de felpattansz és menekülsz tovább, ahogy a lábad bírja. A szíved a füledben dobol, már nem is hallod a kutyákat, de kiérsz.
Megdermedsz.
Megállsz.
Minden szürke, nincsenek színek, nincsenek hangok.
Csak por és hamu.
Ekkor rád veti magát egy kopó. Marcangolni kezdi a tested, de nem védekezel.
Megbénultál.
Tudod.
