Megint.
Hogy ez jó-e? Nem tudom. Nem különösebb, ami velem történt.
Megnéztem, elcsodálkoztam. A nagyravágyó kiskacsa fejet hajtott a világ előtt, és behódolt. Ha nem is hattyú lett, de legalább réce, vagy mi nemesebb a kacsánál, ami nem hattyú. Mondjuk a tulok. Kisvezér lett, elhagyatottság nélkül. Vannak barátai (egy HATALMAS kérdőjel), és még ki tudja mije-kije. Egy lestrapáltabb külső, ami első látásra akár rémisztő is lehet-ne. De nem nekem. Mint a (ha már említettem őket) hattyúk. De én nem akarok olyan lenni. Azok levesbe valók, én meg boldog környezetbe, napfénybe, hóviharba.
Mindenesetre dögöljön meg a szomszéd lova. Nem IS.
Jó volt ma beszélgetni. Már kezdem őt is látni. Ha lehet ennyi idő elteltével, mindenesetre jobb, mint nem is túl rég. A messzi galaxisban. Minden szép-jó, csak a fogak. Korrodáltak… De nem baj.
Gyermeknevelés? Lehet, hogy van létjogosultsága a mogyoróvesszőnek? És a személytelen maximalista felfogásnak? Sokkal rosszabb csemeték nem jöhetnek a gyárból, mint nagyapáink, őseink. Azok felépítették Birkenaut, a gulágot, az inkvizíciót. Hozzájuk képest a bandázók csak kezdők lehetnek. Ők csak lelőnek, de nem feszítenek meg, nem törnek kerékbe, és nem gázosítanak el ipari méretekben. Nem is tudom, mit gondoljak. Itt a hihetetlen liberalizmus, jogok a gyereknek, de nem tud vele mit kezdeni. Ha 6 éves korától megszokja a munkát, nem lesz-e jobb neki? Minek a felesleges tudás, nem lenne-e célszerűbb feladatspecifikusan nevelni? A tehetség meg dögöljön ki. Meg az egyéniség.
A roncsolt agyú megpróbálta, és 70 évig működött. Tehát nem vált be. De nem létezik, hogy ez legyen a legjobb, ami most van. Kell egy jobb is.
Kéne egy kispárna. Nem, ami van, az nem jó. Egy igazi, ami nincs. Bár konkrétan nem tudom, hogy van-e? Valami van, de.
Nem is tudom, mit csinálnék. Felhív, én meg nyökögnék. A nagy kiszálló tapasztalatommal. És amennyi eszem van, még bólogatnék is. De ez a veszély nem fenyeget. A hattyú nem röpköd galambbal. A sas meg baszik az egészre. Neki jó. Felfelé nem lehet, de leszarni bármit. Aki megteheti.
Egy másik életben.
Persze.
