Megálmodtam a jövőt. Ebben mondjuk nagy segítségemre voltak norvég barátaim. Melyik? Mindegyik. Meg a ponyva is érezteti hatását, amit mostanság olvasgatok. Az Armageddon itt liheg a nyakunkon, de az is lehet, hogy már eljött. Nem tudom. Ha lenne akkora rálátásom az eseményekre, mint amekkora nincs, biztos, hogy már kerestem volna egy aranyos, nekemvaló kicsi (de magas!) hidat. És persze tudnám a megoldást is. Mindenre.
Így viszont marad a szürke élet. Csak a szokásos mindennapi rutin. Egy kis családi élet, egy kis gyilkolászás…. Csak a szokásos…
Majd folytatom, ha lesz kedvem, most megyek romantikus filmet nézegetni.
Mi mást is csinálhatnék???
