miért nem 42 a 27?

naszóval

office nélkül, de azért töretlenül

annyi minden történt, h az már rettenet.

előszöris. volt egy helyre kislány, aki döntésképtelensége miatt- és kivételesen nem én basztam el!!!- rábaszott.jó lett volna, igazán, de nem.

közben a sas mégis szárnyal, vagy legalábbis próbálkozik.nemtudom, már nem is érdekel.nem nézegetem naponta, de amikor hallok róla a görcs megvan.lehet, h ez a sorsom?v csak álltatom magam, h még tartozik nekem, és arra várok?

már lényegtelen.

mert révbeértem. - azt hiszem

mindenesetre most olyan víg, olyan békés, hogy még az is megy(eget) amit nem is gondoltam volna.az túlzás, h probléma megoldva, de igazán.és kit érdekel?

közben a régi ismerős is mozgolódik, bár valószinűbb, h a bogár, ami a fülembe ültetődött, az rág csak be.mindenesetre elég jó vele.ha nem félnék, h ezt a szart rajtam kívül olvassa valaha 1 ember is, ki is mondanám.de így persze csak párszaszóul motyogom magamnak...

most meg miért tértem vissza magamhoz?

mert fenemód ráérek, és mert történtek érdekességek is.

kommenteltem, ami nem is olyan gáz, és azt nem, amit igazán szerettem volna.mondván, nehogymá' én politizáljak!milyenmá?

de van barátnőm.

ez kijelentés.

sokak számára ez meglepő, számomra is. innentől kezdve a sasosdi mehet a darálóba.ha nem is huzat, de egy alapos tavaszi szél volt, ami olyan jó dolog, h ennél-ammál (kinek honnan?) csak a huzat jobb.de nem hinném, h az még eljönne 1szer.

és most mindenki (azaz 1 ember, aki ezt olvassa) lécci vonuljon el 1 sarokba, és 1 könyörgő imát morzsoljon el, h nehogymá!és 1 másikat, h de igen, akarom!

ha ez a kettő megvan, akkor asszem boldogan térek aludni, és takargatok tovább valódi könnyező asszonyokat álomban.

amiben nincs is csúsztatás, ami szerintem nem kicsit beteges!

de sebaj.ez is jelent valamit

szombathelyre meg nemtudom, hogy menni kell-, mert igazából kedv nincs hozzá, csak kötelességszerű, ami figyelembevéve az előéletemet felettébb vicces.szóval menni kéne, lehet, hogy össze is jön,akkor meg tényleg csak a muskátli marad.

de mi a fenéből?szocpol a polgár jenőtől.

persze.

Hmm. Szerelem? Törődés? Pffff!

Kb. ennyi a véleményem. Azon kevesek, akik meg megtalálták boldogság örök forrását, és a társas lét gyönyöreiben fürdőznek, azok meg egyszerűen nyaljanak sót. Vagy kapják be.

Igény szerint.

Mert ki vagyok én, hogy befolyásoljam sorsuk menetét?

A szokásos nem jött be, a hétvégémet meg elcseszte egy retardált biliárdgolyó. De nem hagyom magam! Valahogy csak megoldom, hogy mindenki jól járjon, és a káposzta is megmaradjon. De a kecskét feláldozom! Mert vérnek kell folynia!

A Mont Everest pedig megenyhült. Na persze nem lett síparadicsom, pláne nem tavaszi birssel borított lankás. De a kis lépésnek is örülni kell. Persze az egyhelyben topogás nem jelent haladást, de akkoris. Valami csak lesz. A kecsesen ringó veréb inkább csipog máshol, akkor egyen is ott. Én meg keresek legalább egy vadludat. Szárnyas, szárnyas. Nem?

Az ablakos intézményes meg unalmas. Lehetne jobb dolgom is. Persze majd szombaton 700000000-val gazdagabban nem érdekel.
De akkor biztos kivágom. Lehetőleg 70-nél. Mert az olyan megnyugtató. Amit már meg kellett volna tennem. Akkor.

A lassú menetek meg nem tesznek jót közérzetemnek. Ide-oda, és közben halad a kor. Most már lassan kezd érdekelni. Majd még meggondolom.

Valószínű.

Megint.

Hogy ez jó-e? Nem tudom. Nem különösebb, ami velem történt.

Megnéztem, elcsodálkoztam. A nagyravágyó kiskacsa fejet hajtott a világ előtt, és behódolt. Ha nem is hattyú lett, de legalább réce, vagy mi nemesebb a kacsánál, ami nem hattyú. Mondjuk a tulok. Kisvezér lett, elhagyatottság nélkül. Vannak barátai (egy HATALMAS kérdőjel), és még ki tudja mije-kije. Egy lestrapáltabb külső, ami első látásra akár rémisztő is lehet-ne. De nem nekem. Mint a (ha már említettem őket) hattyúk. De én nem akarok olyan lenni. Azok levesbe valók, én meg boldog környezetbe, napfénybe, hóviharba.

Mindenesetre dögöljön meg a szomszéd lova. Nem IS.

Jó volt ma beszélgetni. Már kezdem őt is látni. Ha lehet ennyi idő elteltével, mindenesetre jobb, mint nem is túl rég. A messzi galaxisban. Minden szép-jó, csak a fogak. Korrodáltak… De nem baj.

Gyermeknevelés? Lehet, hogy van létjogosultsága a mogyoróvesszőnek? És a személytelen maximalista felfogásnak? Sokkal rosszabb csemeték nem jöhetnek a gyárból, mint nagyapáink, őseink. Azok felépítették Birkenaut, a gulágot, az inkvizíciót. Hozzájuk képest a bandázók csak kezdők lehetnek. Ők csak lelőnek, de nem feszítenek meg, nem törnek kerékbe, és nem gázosítanak el ipari méretekben. Nem is tudom, mit gondoljak. Itt a hihetetlen liberalizmus, jogok a gyereknek, de nem tud vele mit kezdeni. Ha 6 éves korától megszokja a munkát, nem lesz-e jobb neki? Minek a felesleges tudás, nem lenne-e célszerűbb feladatspecifikusan nevelni? A tehetség meg dögöljön ki. Meg az egyéniség.

A roncsolt agyú megpróbálta, és 70 évig működött. Tehát nem vált be. De nem létezik, hogy ez legyen a legjobb, ami most van. Kell egy jobb is.

Kéne egy kispárna. Nem, ami van, az nem jó. Egy igazi, ami nincs. Bár konkrétan nem tudom, hogy van-e? Valami van, de.

Nem is tudom, mit csinálnék. Felhív, én meg nyökögnék. A nagy kiszálló tapasztalatommal. És amennyi eszem van, még bólogatnék is. De ez a veszély nem fenyeget. A hattyú nem röpköd galambbal. A sas meg baszik az egészre. Neki jó. Felfelé nem lehet, de leszarni bármit. Aki megteheti.

Egy másik életben.

Persze.

Ünnepnap a mai! Több okból is, amiket nem akarok és/vagy nem tudok leírni. Először is – ó én érzéketlen fatuskó! – évforduló van. A főmajom elkezdhetett bombázni kénye-kedve szerint. Hogy ez kinek jött jól? Sok mindenkinek. Pl. annak a kb. 3000 halottnak. Vagy a kicsinyke családjuknak. Másodszor annyian születtek ma, hogy az felháborító. Mindenesetre boldog születésnapot az összes anyaszomorítónak! Harmadszor meg hűűű! Megint padlóztam. De már kevésbé érdekel. Mondhatnám, hogy sőt, de azt még én sem hinném el.

Egész nap csak én és a kalapácsom. Színtiszta romantika. Mágnest meg húszezerért? Nem rossz mi? De ez egy ilyen cég. Büdöske meg baszogatja az igénytelenkét. Ha még ezek szaporodnak is! Mi lesz itt kérem?

Az árvíz helyzet meg, megoldódni látszik. Nem, mintha aggódtam volna akár csak egy pillanatig is. Minek?

Tegnap kicsit fáradtan beolvastam, ma kiterjesztettem a gondolataimat, erre mi van? Megsértődik. Csak, mert nem vagyok tudakozó. Ha annak néz, legalább fizessen is. Akár természetben?

És végre tudomást vett rólam is. Nem is hittem volna. Sőt. Persze nem, mintha jelentene ez bármit, csak mégis. ÚR adhatna egy kis légmozgást.

Bár ha a másik oldalt nézzük, abban sem vagyok biztos, hogy én voltam-e? Talán kicsit. Átlépni és megszeretni egy pillanat műve volt-e csupán? Nem tudom. De ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, és meg is említeném, hogy semmivel sincs előrébb, mint én. Dehogynem. Ő tud olyat, amikre én csak vágyhatok. De ez egy ilyen leosztás. Senki nem mondta, hogy igazságos lesz.

Más.

Ha ló lenne, nem hinném, hogy megvenném. Se szép, se lángoló, se lenyűgöző, de mégsem érdektelen. Ez mit jelenthet? Plüssmaci. De azokat (is) meg utálom. És jó lenne, főleg ha lenne közös érdeklődés. A másik meg olyan romantikus, hogy attól meg már a belem forog. Már, ha hinni lehet az írásnak. De miért hazudna? Csak azok a szemét gesztusok. Mindet ismerem. Legalábbis amiket eddig látta, azokat mind régi ismerősként üdvözöltem újra. És ha tudnék függetleníteni, akár még nagy gondolkodó lennék.

Való. Meg a színű.

Na ma végre majdnem jó volt. Kicsit pakolászós, kicsit elfáradós, kicsit koszos(os). És este jólérzős. Csak ne lettem volna mocskos éhes. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy nem elég nekem egy napra 3 szem szilva. Uh hazajöttem gyorsabban, mint szerettem volna. Hát semmi nem tökéletes. Talán még én sem.

Nem bírom ezt a mocsadék időjárást. Hasogat a fejem, álmos vagyok (végre!), de meg akarom várni, hogy lejöjjön a mai adagom. De nem fogom.

Uh megyek aludni.

Hűűűűű!

Röviden és tömören ennyire küldtem most magam padlóra. De lehet, hogy mégjobban. De sebaj! Csak lesz valahogy. Elvégre olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Itt ülök, és révedve nézem a monitor kedves fehér villódzását. Most mi van? Ezt kérdezem magamtól. Elvileg semmi, de akkor meg miért?

Más.

Ma láttam a szőke hercegnőt. Aranyos, csak szótlan. De a keresztanyja azt mondta, hogy ez normális. Azt persze nem, hogy én is… Jellemző. Kellemesen elbeszélgettünk ma (is). Elég siralmas a helyzet nem?

Megint más.

Mostanság rákaptam a blogokra. Tőlünk nagyon balra (persze csak térképen) azt jósolják, hogy a választásokat a blogok fogják befolyásolni. Pffff. A főcsendőr mire gondol? Egy majomfej-utód gondolatai valószínűleg nem befolyásolják az embereket. Ellenben az enyémek. Muhaha.

A gödör alján, pedig megült a bűz. Ha Árpi egy kicsit továbbmegy, akkor most nem irogatnék semmi ilyesmit. Valószínű. Akkor rózsaszín felhőbe öltözve ugrálnék kis piruetteket közbeszúrva virágárustól, virágárusig. Csak azért, hogy kb. 1 év – na jó legyen 2 – múlva rájöjjek, hogy überelbasztam. Na már ki is írom. Vannak, akiknek semmi sem elég jó. Hát asszem én is ilyen vagyok.

A kedv megragadásában külön szerepe van a tök nekró hatású Life Eternal-nak. Ez mindig üde színfoltja a napomnak, és mosolyt csal pirospozsgás orcámra.

Ma is remekül zárult a napom – délben.

Betipeg, és megkérdezi, h mikor fial a disznó. Honnan tudnám? Abban a különleges és lehetetlen helyzetben, ha kicsit jobban érdekelne a sorsa, mint egy pyarr sephiáé, akkor se hinném, hogy elmesélném. Csak, hogy megvédjem… Ami a legszebb, hogy ezt én mondom. Az inhumán bagoly.

Mindentől jobbra meg ott lebeg Birkenau rémképe. És nem tanulunk belőle. Kicsit helyezkedünk, kicsit elvtelenkedünk, persze feláldozva az eszmét, csak, hogy beszéljenek rólunk. Hova tűnt a 30-as évek zabolátlansága? 21. század, 21. századi puha emberek. Bezzeg a vezér, ő hajthatatlan volt. Közel 2 millió verőlegénnyel. Persze úgy könnyű. A mieink nagy nehezen összeszedtek 56 darabot. Keresem a szavakat. Asszem rátaláltam. Idióták. Azt miért felejtik el mindig, hogy anyjuk, ha nem is lámpaernyő, de mosócseléd (gyk: rabszolga) lett volna? Erre vergődünk?

Mindegy.

Én maradok a saját és rendkívül unalmas problémakörömnél. Remélem egyszer tényleg bebassza az ajtót a huzat. Az meg, hogy kit amputál, nem érdekel. Ha engem, akkor legelább nem rohad tovább, ha nem, akkor az talán mégjobb. De legalább lenne bennem bosszúvágy. De nincs.

Talán, mert nem vagyok csárlszbronzon.

Sajnos…

Azt mondja nekem, hogy elhamarkodottan és rosszul ítélek, és általánosítok. Ja. Mert nem minden bölcsész életképtelen. Lehet, hogy igaza van, de nem tud egy szöget beverni. Erről ennyit.

Ma legalább jól éreztem magam. Kellemes hűvös volt, nem izzadtam le, mint egy disznó.

De Ő(!) is sok éves. Faszom. Csak ilyeneket tudok kifogni. Egy kellemes 23 éves és jól érzem magam. De nem. Mindenkinek gyerek kell és muskátli. Nem lehetne egy kicsit elfelejteni az órát? És élvezni? Mert csak a jövő… Szemét egoista dög mindenki. Velem ki törődik? :D

Kezdem unni a huzatot. Mindig történik valami, ami nem engedi becsukni az ajtót. Pedig már én is várom. Tudni tudom, de a képesség hiánya. Egy jó be(?)baszás kéne nekem. Asszem. Bár az sem jött össze. Elég rossz a rendszámokat nézegetve vezetni.

Szeptember közepe közeledik. Rohan ez a trampli. El mellettem. De még jó így.

Az egyik hitványabb, mint a másik. Öreg, lelkisérült, bolond, és alkoholista. Ja és persze beteg. Na ilyeneket tudok kifogni. A buksivakaróktól meg már kész vagyok.

„Kellemes időtöltés céljából ismerkednék ANGYALKÁVAL, és kortalan lányokkal.

Tengerparti vacsora jeligére”

Valami ilyesmi kéne.

És most váltom a lejátszót, mert ez sok.

Így jobb.

Kellemes késfogós-mészárolgatós.

Holnap kellemes sörözés elé nézek. Ez jó. Kis kikapcsolódás. És persze társadalmi élet. Csak, hogy ne váljon belőlem valami trappista szerzetes. Mert már lassan odáig jutok.

Majd lesz valami.

Mint mindig.

Nem?

Még egy semmirevaló nap… és még aludni sem tudok. Csak tudnám, minek nézem ezt a s***t? A gyomrom görcsben, én frusztrálva. És olyan szar emósnak érzem magam, mint… hűűűű. Csak én nem nyálas tokióhotelt hallgatok, hanem kemény macsó(?), tökös zenét. De a lényeg változatlan. Itt ülök hajnalban, és nem vagyok álmos. Pedig jó lenne aludni.

Sötét fény árasztja el a lelked

Melyben csak a pusztulás lakozik

…

Pszichopata kórboncnok

Közelít késsel a kezében

…

Na én aztán tudom, hogy dobjam fel a hangulatomat! Lehet, hogy lakodalmaslajost kéne hallgatnom. Ott nincs semmi, ami deprimálhatna. Csak a szépszemű cigánylány. Valaki belegondolt már a FAJgyűlölet szó értelmébe? Annyira szép és kifejező. Komolyan! A szó eleje egyértelművé teszi az érzést! Az nem ember! Másik faj. Különben a rasszista szót használnánk. Ott csak embercsoportokat különböztetünk meg. A vicc szerint sötét és világos szilvákat. De a FAJgyűlöletnél már szilva-körtekérdés van! A biológia meg piszkosul téved. Lássuk például a szamár-ló kombinációt…

De nem akarok belemenni, mert elfog a rendőr, és érzékien bevezet a testi gyönyörök rejtett zugaiba a gumibotjával…

Hűűű de jó!

De nem szabad perverzkednem. Meg kell őriznem testi fittségem, hogyha majd jönnek, akkor fürge és fitt legyek. Persze csak bátran futni :D szeretjük a feketelovag bölcsességeit.

Na meg is jött a következő rész, én meg nézem, csak, hogy még szarabbul érezzem magam. Van bármi a világon, amitől ne jutna eszembe??? Csak tudnám hol olvastam, vagy kitől hallottam, hogy mielőtt kinyitnánk egy ajtót, azelőtt a másikat be kell csukni. Akkor viszont ki kell venni a küszöbről a lábát, de jobb lenn a p***ába rávágni az ajtót, az meg kettéhasítva pusztuljon bele a vérmérgezésbe.

Hányadik is?

6-7?

Nemtudom. A felebarát és a felebaráti szeretet. Muhahahaaa!

Futsz az alagútban…. Üldöznek a kutyák. A plafonról és a falakról lelógó indákban néha megbotlasz. De visszanyered az egyensúlyod és menekülsz tovább. Mocsok és bűz vesz körbe, az ugatás kitartó és egyre közelebbi. Egyre jobban futnál, de a tüdőd nem enged, már kapkodod a levegőt. Túl sokat cigiztél, túl keveset sportoltál. Soha nem adtál az egészségedre. Most bánod, mert minden méterrel közelebb hallod az üldözőket, de még van reményed. Világosodnak a falak, ahogy kifelé tartasz az útvesztőből. Egy égett hullába esel el, de felpattansz és menekülsz tovább, ahogy a lábad bírja. A szíved a füledben dobol, már nem is hallod a kutyákat, de kiérsz.

Megdermedsz.

Megállsz.

Minden szürke, nincsenek színek, nincsenek hangok.

Csak por és hamu.

Ekkor rád veti magát egy kopó. Marcangolni kezdi a tested, de nem védekezel.

Megbénultál.

Tudod.

Megálmodtam a jövőt. Ebben mondjuk nagy segítségemre voltak norvég barátaim. Melyik? Mindegyik. Meg a ponyva is érezteti hatását, amit mostanság olvasgatok. Az Armageddon itt liheg a nyakunkon, de az is lehet, hogy már eljött. Nem tudom. Ha lenne akkora rálátásom az eseményekre, mint amekkora nincs, biztos, hogy már kerestem volna egy aranyos, nekemvaló kicsi (de magas!) hidat. És persze tudnám a megoldást is. Mindenre.

Így viszont marad a szürke élet. Csak a szokásos mindennapi rutin. Egy kis családi élet, egy kis gyilkolászás…. Csak a szokásos…

Majd folytatom, ha lesz kedvem, most megyek romantikus filmet nézegetni.

Mi mást is csinálhatnék???

Naszóval…

Ma is volt 1 semmirevaló napom. Ez persze senkit nem gátol + abban, h leizzadjak :D rájöttem 1 dologra. Csak bölcsésszel ne kezdjen az ember! Logika. Na ezt biztos nem ismerik. Képes teljesen felesleges dolgot csináltatni, amit mondok neki, h az nem lesz jó, de azért jó, megcsinálom. Mire végzek, mondja, h hűűű nem is jó. Felesleges. Neneked….

Oszt. Olvasgattam régi újságokat, neten nézelődtem. Asszem kár mindenért. Uis +pusztulunk. De csini lesz. Nem lesz, aki mondjuk 1 fejfát állítson, mert aki akarna, az is +pusztul, aki + nem pusztul + (jó mi?), az + koszos cigó. És ők + nem itt lesznek, ill sz**nak ránk… de ez van. Akar még valaki tanulni???

helló nekem!
rendezetlen és zord előéletemre való tekintettel nem kívánok problémát csinálni felületes és szánalmas gondolatvilágomból. ha nem tetszik, akkor: a; bekapod
                                                                                      b; kinyalod
                                                                                       c; elmész a véres-ahova akarsz
                                                                                      d; megtartod magadnak a                                                                                                                    véleményed
azért nem érdekel a bántó és/vagy negatív kritika, mert azt magamnak is megszerzem akárhol (itthon, otthon -nem uaz!!!- máshol), akárkitől. és mert szemét nárcisztikus disznó vok....
csak dicshimnuszokat akarok látni, esetleg örömódákat....
most olvastam 1 blogot. mondanám h 1 haveromét, mert hű de jófej ismert arc vagyok, de ez nem igaz.a srácot 2szer láttam pesten koncerten. azon kivételes alkalmak 1ike, amikor én józanul, mindenki más + részegen:D
nem jó fej, mert csak 1 felkapaszkodott vidéki tahó, de ő legalább pesten tahó. én vidéki, itt nincs is élet...
hmmm
mintha járnék bárhova mostanság...
a napom fénypontja, ha 1 majdnem munkatársam csajjal (aranyos de komolyan!) msnen esténként hallgatunk sokat és nagyokat...
én próbáltam isten (khmm ÚR - h pontos legyek) bizony, de a legtöbb amit kihúztam belőle, h ja-nem-igen. kb.

ma olyan izgi volt! Délelőtt nem történt semmi, délután meg már a fűsenől!

Most komolyan. Lassan olyan begyepesedett leszek, mint azok, akiket mindig is égőnek találtam… szar meló szar pénz szar élet!

És ez nálam igaz!

Kezdem unni magam. Nemrég nem tudtam lepattanni az ARCTURUSról. Most LIMBONIC ART. mindent csak finoman. Kb orrvérzésig.ha lennék olyan kifinomult és érző lelkű, mint amilyennek szeretnék/nének látni és amilyen nem vagyok, akkor biztos mátépetyát hallgatnék… de ő meghalt az emberiség nagy szerencséjére, meg az enyémre. Érte is annyit kapnék mint 1 rendes CSENDES!!! emberért.

Ma cseréltem 2.szor életemben kereket. Ez hiba nélkül ment.

Az elsőnél anyu(!!!) szólt bele helyesenL. Mindezt érzékből! Nem is gondoltam volna h van ilyenem… tán rám ragadt. Pedig jó vok ám elméletben.

A kerékcserét követően dolgozni is mentem. De minek? Kártyáztunk 1 kicsit, és elzavartam a kiscsajt, mert most mi a fa**t ( eljő az az idő amikor kiírom!) beszéljek vele?

 Tamáskája nem érdekel se a nyűgje. Mennyi baja van! Mosnia kell!!! Hmmmm-

szőröstalpúéknál + éheznek a leprások. neszeneked sengen! Én meg görcsölök 1 nyamvadt …áááááá hagyom a pic**ba!

hazajön jövő 7en gergő. remélem. már kéne 1 +bízható arc. Pláne részegen. Erőteljesen rámférne 1 elsőbuszos agytakarítás. Olyan 17 éves szintű hányásos-piálós.. tudomtudom. Szaralak vagyok. Mások ilyenkor a kölkeiket pelusozzák. Én meg még nem nőttem fel.ja

1szer akartam volna. De nem jött be.szerencse? de legalább nem vett el zenét. Nekem már ez is jó. Sajnálom a burzumot, mert nemtom meghallgatni, pedig jó zene. De nem megy. Az  meg már csak deidegződés… de akkor sem. Ő meg már anyuka hmmmmm! izgi mi?